Így bele is csapok a közepébe, és egy meseajánlóval kezdek, pontosabban, a megható édes kis főcímdalával.

Na, ez az a dal, aminek a hallatán 99%-ban sírnom kell, és nem azért, mert olyan szomorú, hanem azért, mert a szeretet néha annyira erős tud lenni, hogy az szinte fájdalmas. Éreztetek már ilyet?

Van olyan, amikor leülünk a gyerekkel mesét nézni, mondjuk hála az égnek, ez nem olyan sok időt tesz ki, mert hamar meg is unja, de ezt a mesét mindig úgy várjuk, hogy csak repes a szívünk.

Én sokszor Nyuszinak becézem a gyereket, ezért kitaláltuk, hogy ez lesz a közös mesénk! <3

Nos, a mese főcímdalát meghallva a Maszat izgatottan várja a végét, amit ő is énekel, és a végén, amikor a nagy mezei nyuszi megöleli a kis mezei nyuszit, akkor mi is szeretetteljesen megöleljük egymást. 

Bőgős pillanat, akárhányszor megtörténik. A dallama is éppolyan megható, benne van minden egyszerű, de mérhetetlen, minden gyermeki és őszinte.

Amikor csak meghallja a zenét, vagy eszébe jut a dal, mindig odaszalad mosolyogva, és megölel, vagy odabújik. Imádom őt. Elmondhatatlanul. 

A dalszöveg:

"Tavasz, és szép virágok, napfény, itt a nyár!
Orrodra hópihécske száll,
Ezernyi szép színével így köszönt az ősz, 
Szeretettel - tudom - égig nősz!
Hogy szeretlek téged?
Jól tudom - te érzed...
Így szeretlek téged!

Hogy szeretlek téged?
Jól tudom - te érzed...
Így szeretlek téged!
Így szeretlek téged..."

A rajzfilm egyébként egy azonos című könyv alapján készült (Sam McBratney), és éppolyan kedves, mint a könyv nyitó szövegezése. És kitűnik a többi gyerekkönyv közül, mert egyrészt hosszabb a címe, másrészt egy olyan értékes gondolatot közvetít, ami gyerekben és felnőttben egyaránt szóba kerül a másik irányában. 

Jelenleg fut valamelyik mesecsatornán, de szerencsére van néhány rész fent a Youtube-on, a könyv pedig szerintem - kihagyhatatlan, mi is beszerezzük majd. 

 Szeretettel ajánlom nektek.